Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

Ady Endre: A GRÓFI SZÉRÜN

Nyár-éjszakán a grófi szérün

Reccsen a deszka-palánk

S asztag-városban pirosan

Mordul az égre a láng.

 

Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,

Nincs párja, napja, neve.

Fut, reszket a riadt mezőn

Az égő élet heve.

 

Koldus, rossz álmú zsellér ébred,

Lompos, bús kutya csahol.

Az egész táj vad fájdalom.

S a gróf mulat valahol.

 

szenes kalászok énekelnek

Gonosz, csúfos éneket:

"Korgó gyomrú magyar paraszt,

Hát mi vagyok én neked?"

 

"Mért fáj neked az égő élet?

Nincs benne részed soha.

Ne sírj, grófodnak lesz azért

Leánya, pénze, bora."

 

"Ne félj, a tél meg fog gyötörni,

Mint máskor, hogyha akar.

Élethez, szemhez nincs közöd,

Grófi föld ez és magyar."

 

S mégis, amikor jön a reggel

S pernyét fújnak a szelek,

A grófi szérün ott zokog

Egy egész koldus-sereg.

 

Siratják a semmit, a másét,

- A gróf tán épp agarász -

Érzik titkon, hogy övék

E bús élet s a kalász.

 Szabó Lőrinc:A nyugodt csoda

 

Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ -
és hogy amiként szobámba a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel, köszöntésetek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát.

 

 

József Attila: Kopogtatás nélkül

 

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

 

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt el mégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

 

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levehetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is,

hanem akkor hagy nékem is, én is örökké éhes vagyok.

 

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

 

               

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,

Hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.

A lelkiismeret majd bekopog

S nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

 

Lesz vén ebed s az melléd települ.

Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,

Mert éjjel félni fogsz majd egyedül.

Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

 

Az öreg kutya néha majd nyafog,

De a szobában csend lesz, csupa rend lesz;

Ha nem valaki hiányozni fog

A múltból ahhoz a magányos csendhez.

 

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott

Rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben

Áll ifjú képed. Hozzá motyogod:

"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

 

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,

De fogatlan szád már nem válaszolhat;

S ki a nap előtt lehunyod szemed,

Alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

 

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,

Mint a csikó, hogy a hámot levesse.

S a félelem tűnődik, nem a vágy,

A fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

 

Magadban döntöd el. Én fájlalom,

Hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.

Mert elfárad bennem a fájdalom,

Elalszik, mint a gyermek s én is véle.

 

 

 

 

Juhász Gyula:  Emlék

 

Egy arc fölbukkan néha a homályból,

Hová eldugta őt a feledés,

Egy régi társnak arca, aki bátor

Tekintetével a lelkedbe néz.

 

Elhunyt napok és elfakult vidékek

Feléd ragyognak ismét hirtelen,

Fölzendül elnémult szavak zenéje

És lelkeden, lehangolt hangszeren

 

Ábrándjaid eljátssza újra múltad,

Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...

A feledés homályából kibukkan

Egy régi arc és feléd mosolyog.

 

 

 

Juhász Gyula  A koldusnak    

A koldusnak, ki áll az utca sarkán

S kinek vállán egy élet terhe roskad

És vak szemében egy világ halála,

A koldusnak egy rongy papírt vetettél

És azt gondoltad, hogy most jószívű vagy.

Koldus előtt én röstelkedve állok

És nem tudom, hogy mit mondjak neki,

Szeretném homlokát megsimogatni,

A derekát szelíden átölelni,

A szívemet a kalapjába tenni

És engedelmet kérni tőle szépen,

Hogy én még látó szemmel baktatok

Az örömök útján a sír felé,

Hogy én még nem görnyedtem meg a sorstól

És úgy szeretném biztosítani,

Hogy én is, én is oly koldus vagyok

Testvére és bajtársa, szenvedő,

Mert boldogabb és szabadabb jövőt

Neki már nem merek ígérni én se,

Mert neki megváltója a halál lesz...

        /Juhász Gyula/

 

A legszebb dolgok

A legszebb dolgok mindig a közelünkben vannak!

A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben,

a virágok a lábunknál, a munka kezünkben.

Az Igazság ösvénye Előttünk!

Ne kapaszkodjunk a csillagok felé,

de becsüljük meg hétköznapi feladatinkat,

abban a biztos tudatban, hogy a

mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér

a legszebb dolog az életünkben.

(Robert Louis Stevenson)

 

 

Vasas Mihály: Van mikor. . .

, Van, mikor kék az ég,

Csendes.

S van, mikor ez épp elég!

, Van, mikor látsz egy madarat,

mely suhan.

S jó tudni, hogy szabad.

, Van, mikor az erő hatalom!

Vagy Erdem?

De ez csak egy múló alkalom.

, Van, mikor tudni veszélyes,

s káros.

A tudás jó! de kényes.

, Van, mikor turni bölcs dolog!

S Lám:

Ki ezt tudja, mindig boldog.

, Van, mikor a szerelem fáj,

TEP,

Éget, mar, sötét, homály ...

, Van, mikor az élet szomorú

s kemény!

De nem! Ez nem háború!

, Van, mikor nem süt a nap,

S hideg van.

De benned élet ... élet van!

S van, mikor elcsüggedsz ...

Ne tedd!

 

 

          Mosolyogj

Mosolyogj, akkor is, ha belül már holt vagy,

Mosolyogj, mutasd azt, hogy jól vagy.

Mosolyogj és vidíts fel másokat,

Mosolyogj úgy, hogy viszonozzák azt!

 

Mosolyodat, ha valaki viszonozza,

Neked is széles mosoly ül ki arcodra.

Mosolyogj, vidíts fel másokat,

Mosolyogj, vidítsd fel önmagad!

 

Nézd mily szépen süt a nap,

Mosolyogj, Engedd el magad,

Csak nevess, bármibe is kerül,

S talán a még a vihar is elkerül.

 

A mosoly a legdrágább dolog a világon,

Értéke túlmutat bármekkora gyémánton,

Te mégis bármikor, ingyen megkaphatod,

Csak Engedd el magad, és Mosolyogj!

: Thomas D. Angelo

 

 

Koldus szonett

Élettől kitaszítva, kopott ruhában,

Számkivetetten, Örökös magányban

Tengetve, az úgymond nagy életet, mely

Csörgedezve elillan, mint egy Csermely

 

Áll az utcasarkon szegény, kéregetve,

Az embert, ki pénzt dob neki megvetve,

Konokul dacol idő vasfogával,

Mely nem Kimeli, belerúg, belemar.

 

Egy koldus, akit talán még megvetsz Te is

S fejed elfordítva nem látod, hogy kis

Megértés az, ami után vágyakozik,

 

Mely talán a szívedben ott lakozik

Dacolva áll ott, tűrve hideget, szelet,

Nem tudván mit jelent a szó: Szeretet

Írta: Aarnyek

2005. április 30

 

 

Az elmúltba szemem tétován tekint

Egy percre csak! Üldözi a jelen,

Nem pihenhet régi emlékeken,

Unos untalan visszatér megint.

 

A jelen, oh! a jelen mindig bántott,

Amerre én, mindig arra haladt,

Tövisekkel Hinte bé az utamat

S elvett tőlem reményt, boldogságot.

 

Nem veheté el, bár kínzott nagyon

- Történik minden, ahogy írva vagyon --

Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.

 

Tövises úton segít a jövendő;

Jövőben dicsőül meg a szenvedő;

Jövő mutatja az utat előttem!

/ József Attila /

 

 

         Alárendelve

Légy öntelt ó nagyhatalom,

Vegyél el mindent, én megadom.

Ne is kérj, csak vedd el ami kell,

Tiéd mindenem, ó hidd csak el.

Legyek akár szűz kurtizán, hatalom,

Hidd csak el, neked ezt is megadom.

Vedd halálom, vedd az életem,

Csörögnek láncaim, közel a végzetem.

Lelkem tiszta, nincs benne félelem,

Megváltás lesz, ah, remélem.

Sötét hatalom csillog a szemedben,

Szolgállak téged, szolgállak végtelen ...

     Tyara von Mortalis

 

 

Mosolyogj!

Ha fuj, ha csíp, ha vág a szél

Ha körbevesz számtalan veszély

Ha már egy Csillag sem ragyog

Te őrizd meg vidám mosolyod.

Amikor néped szomorú

Amikor egy örök boru

Amikor sűrű és nyom az Éj

Mosolyod egyedül a Fény

Azért mert vágyja a Világ

Azért mert ez Igaz Virág

Azért mert kell, hogy sose félj

Úgy jó hogy mosolyogva élj

Ha vélt barátod cserben hagy

S magadban gyenge vagy, úgy tűnik

Amikor vár nagy feladat

Csak húzd fel szájadnak sarkait.

Ha nem érted még az életet

Ha nem találsz tiszta Szíveket

Pazarlás ráncolni homlokod

Egyszerűen, szabadon ... Mosolyogj!

Ha nehéz küzdés a léted itt

Ha társad nem szívből, csak érdekből segít

Ha egyedül érzed magad

Mosollyal derítsd fel arcodat.

Ha nincs jobb semmi, mire várj

Ha száz fal kényszerít, hogy állj!

Ha nem tudod, honnan jöhet remény

Csak Mosolyogj, Bizz, dolgozz, táncolj és zenélj.

Mert kiviláglik majd Csillagod

Mert bizton eljön a Te napod

Mosolyogj mindig, ez nem hiba

A mosolyod számít ... hát add szeretettel oda. "

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A tölgyfa

(Fekete István, 2012.02.08 19:00)