Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OLVASMÁNYAIM

 

Mit számít egy könyvnek negyvenöt év!

Csak az emberek cserélődnek folyton."

 

Abe Kóbó: A homok asszonya

Alain Thiery: A sebészasszony

Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Anne Frank: Anne Frank naplója

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Arthur Miller: Gyújtópont

Balázs József: Koportos

Belva Plain: Szélvihar

Benedek István: Aranyketrec

Berkesi András: Magány

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála

Daniel Keyes: Billy Milligan háborúi

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Denis Diderot: Az apáca

Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország

Émile Ajar: Előttem az élet

Emily Brontë: Üvöltő szelek

Emily R. Transue: Ügyeletben

Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban

Erich Maria Remarque: Hiába futsz

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Erich Maria Remarque: Szikrányi élet

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Fábián Janka: Az angyalos ház

Fábián Janka: Emma szerelme

Fehér Klára: Sárgaláz

Fekete Gyula: Az orvos halála

Françoise Sagan: Kushadó kutya

Frank G. Slaughter: A frontsebész

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Georges Perec: Az alvó ember

Guy de Maupassant: A szépfiú

Guy de Maupassant: Erős, mint a halál

Haraszti Miklós: Darabbér

Irene Gut Opdyke – Jennifer Armstrong: Két kezemmel

J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

Jean Rhys: Széles Sargasso-tenger

Jess Walter: A védett tanú

John Fowles: A lepkegyűjtő

John Steinbeck: Édentől keletre

John Steinbeck: Egerek és emberek

John Steinbeck: Egy marék arany

John Steinbeck: Érik a gyümölcs

John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

John Steinbeck: Kedves csirkefogók

Jorge Semprún: A nagy utazás

Julien Green: Hideg pokol

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Kertész Imre: A száműzött nyelv

Kertész Imre: Felszámolás

Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért

Kertész Imre: Sorstalanság

Kertész Imre: Valaki más

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Larry McMurtry: Becéző szavak

Larry McMurtry: Esthajnalcsillag

Lévai Katalin: Anyám évszázada

Marc Chagall: Életem

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Michael Wallner: Április Párizsban

Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Mika Waltari: Virágzik a föld / Ne legyen többé holnap / Ez meg sem történhet / Aranyhajú

Müller Péter: Részeg józanok

Pearl S. Buck: Az édes anyaföld

Pearl S. Buck: Az én édesanyám

Pearl S. Buck: Keleti szél, nyugati szél

Peter Marshall: Tombol a hold

Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Rados Virág: Bipoláris

Raffai Sarolta: Jöhetsz holnap is

Robert Merle: Két nap az élet

Robert Merle: Mesterségem a halál

Robin Cook: Kóma

Rónay György: A párduc és a gödölye

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

Sánta Ferenc: Isten a szekéren

Saul Bellow: Napjaid gyümölcse

Schäffer Erzsébet: A temesvári lány

Sólem Áléchem: Tóbiás, a tejesember

Suzanne Prou: A sürgöny

Szilvási Lajos: Albérlet a Síp utcában

Szilvási Lajos: Appassionata

Szilvási Lajos: Karácsony

Szilvási Lajos: Légszomj

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Theodore Dreiser: Carrie drágám

Thomas Hardy: Az asszonyért

Thomas Hardy: Egy tiszta nő

Vámos Miklós: Anya csak egy van

Vercors: Farkascsapda

William Golding: Ripacs Martin

William Wharton: Madárka

 

"Jótékony barát a csönd. Kisimítja a gondolatok

                           ráncait."   

                                                                                                                                 

         2013-ban olvasott könyvek egy része

                              SARAH KULCSA

                  covers_157602.jpg                                                                       

 

Sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés.

                                  NÉZZ MAGADRA!

 

                                       covers_143563.jpg

 

Az egykori ambiciózus diáklány, most egy ikerpár gyesen lévő mamája, nap nap után valóságos poklot él át. Nem érti, hogy jóképű és elegáns férje, az egyetemen körülrajongott, nagy tudású professzor otthon, a négy fal között hogyan változhat át brutális zsarnokká, aki örömét leli az ő megalázásában.

Az írónő eddigi öt könyve több tízezer példányban kelt el. Regényeiben a család, a párkapcsolatok, a szerelem, a gyerekvállalás és -nevelés kérdéskörét dolgozza fel, gyakran tabutémákat is feszegetve.

 

 

                     Erich Maria Remarque : Nyugaton a helyzet változatlan

                                  covers_72354.jpg

1898-ban született, s a tanárképző padjából került az első világháborúba. Húszéves korában szerelt le. Ő és társai, akikkel egyszerre vonult be, semmi egyebet nem láttak a világból, csak az iskolát és a frontot. A Nyugaton a helyzet változatlan az ő szenvedéseik és kiábrándulásuk története. Hőse, Paul Baumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Óriási sikerét kétségtelen értékei mellett annak is köszönhette, hogy megjelenésekor már szükséges volt a belőle harsogó figyelmeztetés: íme, valójában ez a háború, vigyázzatok, nehogy újra belesodorjanak benneteket! Hiszen ekkoriban egy müncheni sörház asztalai mellett már a második világháború sikerére isznak az osztrák káplár hívei. De ami ebben a sodró lendületű regényben a humánum magas hőfokán megfogalmazódik, ma is eleven problémája az emberiségnek, s még sokáig nem veszíti érvényét.

Kedvenc írom egyike!

                Erich Maria Remarque: Szikrányi élet

                                         covers_50067.jpg

"- Ha ennek vége lesz – mondta lassan az 509-es –, kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart, míg te is ugyanolyan ellenségem leszel, mint ezek itt a toronyban.

– Nem sokáig. Itt kényszerűen együtt voltunk a nácikkal szemben. Ez megszűnik, mihelyt véget ér a háború."

E párbeszédre a mellerni munkatábor felszabadulása előtti utolsó napok egyikén kerül sor két fogoly között. A táborban politikai foglyok, köztörvényes bűnözők és zsidók együtt szenvedik el az SS vadállati kegyetlenkedéseit, az élelemhiányt, az embertelen körülményeket. Aki az éhezés és kínzások következtében munkaképtelenné válik, átkerül a Kis Táborba, ahol vagy tífusz, vagy vérhas, vagy tüdőgyulladás végez vele. Ám ahogy a front közeledik, a tábor egyre inkább a szervezett belső ellenállás irányítása alá kerül. Remarque döbbenetes erővel jeleníti meg, miként sikerül a Kis Tábor veterán lakóinak ébren tartani magukban az élet szikráját, amely a közeli felszabadulás reményétől fellobbanva emberfeletti teljesítményekre teszi őket képessé. Az 509-es, akinek teste ugyan átélt kínzások nyomait viseli, lelkében azonban talán a legerősebb a szikra, a Kis Tábor veteránjainak vezetője lesz. Az egykori liberális gondolkodású újságíró és Werner, a munkatábor kommunista foglya, a belső ellenállás egyik fő szervezője, vállvetve harcol az SS ellen. A történelem ismerői tudják, mi a folytatás, és a fenti idézettel Remarque sem hagy semmi kétséget felőle. És mégis: Bucher és Ruth, „lágerszerelmük” legcsodálatosabb beteljesüléseként, együtt indul el a táborból, egyenes derékkal, nem lopakodva, vissza se nézve. Minden tábor elhagyható…

 

                          Saul Below: Napjaid gyümölcse

                                    tn6_0249001023797g.jpg

„Lehet, hogy New Yorkban mindenki bolond? Miféle emberek gyülekezete ez a város? Itt mindenki a saját külön nyelvét beszéli, amelyet szigorúan privát, elszigetelt gondolkodás folyamán alakított ki. Mindenkinek megvan a maga külön (és különös) gondolatvilága és viselkedési rendszere. Úgyhogy ha valaki itt egy pohár vizet akar kérni, a világ teremtésénél kell kezdenie, meg Ádámnál és Évánál, aztán folytathatja Ábrahámmal, Mózessel, Jézussal, Rómával, a középkorral, a puskapor feltalálásával, a francia forradalommal, Newtonnal, Einsteinnel, az első világháborúval, Leninnel, Hitlerrel. Csak egy ilyen áttekintés és a probléma ilyentén megalapozása után mondhatja ki végre: "Olyan szomjas vagyok, hogy majd elájulok, kérek egy pohár vizet.” És az ember szerencsésnek mondhatja magát, ha ezek után megértik, hogy mit akar. S ez mindig, minden egyes találkozáskor újból és újból megtörténik. Folyton csak tolmácsolni, fordítani kell, folyton csak magyarázni, magyarázni, előre és visszafelé, és a poklok kínját állod ki, mert nem érted, hogy mit mond a másik, mert nem tudod megértetni magadat, mert nem tudod megkülönböztetni az őrültet a józantól, a bölcset a bolondtól, a fiatalt az öregtől, a beteget az egészségestől. Itt az apák nem apák, és a fiúk nem fiúk. Úgyhogy az embernek önmagával kell beszélgetnie nappal és önmagával vitatkoznia éjszaka. Mert ugyan ki mással lehetne beszélgetni egy olyan városban, mint New York?"

 

 

                        Fábián Janka: Emma szerelme

                                    covers_132350.jpg

A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.

A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen az 1970-es évekig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.

Tetszett a könyv , (ahogy a pénztárcám engedi) várom a folytatásait..... Emma fiai, Emma lány

 

                        Denis Diderot: Az apáca

                                     foto.jpg

A regény egy kolostorba kényszerített lány tragédiáját írta meg. Suzanne Simonin, akit szülei, akarata ellenére, apácanövendéknek adtak, pártfogójának, de Croismare márkinak beszámol a kolostorbeli életről és szenvedéseiről. A döntésképtelenségre kárhoztatott leány rajza mellett a kisregény igazi, máig érvényes értéke az apácakolostor fülledt, lefojtott vágyakkal és szenvedélyekkel telített légkörének ábrázolása. A  fiatal apáca és a főhősnő között kialakult szokatlan szerelmi háromszög finom pszichológiai megjelenítése

 

              2012-ben olvasottak

          Thomas Hardy: Egy tiszta nő

                      egy-tiszta-no.jpg

Az angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.

 

            Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

                           ket-utazas-erdelyben.jpg

olcz Alaine életének meghatározó helyszíne volt Erdély, ahova idősebb korában is rendszeresen visszajárt, hogy látogassa és segítse, támogassa az ott élőket. Jelen kötet két ilyen út krónikáját tartalmazza, melyek a Ceausescu-rendszer végnapjainak Romániájába kalauzolják az olvasót. Az első utazás során a szerző Vízaknára, gyermekkora helyszínére látogat, ahol találkozik rokonaival, barátaival. A második út célja Kolozsvár és Kide, a fiatalság helyszínei. A két útleírásban Polcz Alaine a rá oly jellemző bölcsességgel és szeretettel, emberismerettel és remek megfigyelőképességgel mutatja be az ott élő embereket, a Ceausescu-korszakban egyre elviselhetetlenebbé váló Romániát, és azt, hogy Erdélyben bár „több a szenvedés, az emberek melegebbek és igazabbak”, mint Magyarországon.

 

              Mika Waltari: Az asszony és az idegen

                              az-asszony-es-az-idegen.jpg

Az isten háta mögötti szegényes tanyára a hideg, korai alkonyatban egy idegen kopog be munkát keresve. A tanyán három ember él: egy megkeseredett, az élettől már semmit sem váró, de a megaláztatásokat egyenes derékkal viselő, még fiatal asszony; a férje, az alkoholtól torz szörnyeteggé vált hajdani mérnök, és a gazdaság korábbi gazdája, egy öregember. Az asszony felfogadja a különös, szótlan férfit, aki nekilát, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezze. Idő múlásával a két sorsüldözött ember egymásra talál, bár szerelmük jövőjében egyikük sem hisz igazán. A tragédia hamarosan be is következik…

 

„— Megfájdulna az ember lába is a kemény utcaköveken. A sok lámpa szemébe vakít. A város gonosz. És hamis. Ott üres lesz az ember és hontalan. És ami annál is rosszabb — hazug.”

 

            Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

 

A címbeli ötös számú vágóhíd Drezdában található. 1943 végén ide érkezett az amerikai hadifoglyok szánalmas csapata. A hadászati szempontból semleges műkincsvárost egy éjjel a brit légierő porig bombázta. Az amerikai hadifoglyok a vágóhíd mély pincebarlangjában túlélték a poklot – így születhetett meg e kötet, a világirodalom egyik legtöbbet elemzett műve. Vonnegut felvonultatja pantheonjának számos jól ismert szereplőjét, köztük Kilgore Troutot, a tralfamadoriakat, Rumfoordot és a többieket. Halál és művészet – így megy ez, sugallja Vonnegut.

                              az-ootos-szamu-vagohid.jpg

„Az ágyú olyan repesztő hangot hallatott, mintha lerántották volna a cipzárt a Mindenható

Úristen sliccén.”

És mit mondanak a madarak? Egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy: „CSIPCSIRIP?”

 

               Daniel Keyes: Billy Milligan háborúi

                                  billy-milligan-haborui.jpg

Billy Milligannel, a megsokszorozódott személyiségű, ifjú, elmebeteg bűnözővel először a Szép álmokat Billy című kötetben találkozhatott az olvasó. Megdöbbentő történetét az teszi egészen különleges olvasmánnyá, hogy az első betűtől az utolsóig igaz.

Billy, aki 1977-ben, az amerikai Ohioban fegyverrel elrabolt, majd megerőszakolt három nőt, valójában huszonnégy különböző korú, nemű és jellemű emberből áll. Elméje annyi darabra „esett szét” még gyermekkorában, szadista nevelőapja bántalmazásai miatt.

Ez a könyv annak a harcnak a krónikája, amelyet Billy egyrészt az ellenséges külvilággal, másrészt saját belső személyiségével folytat. Miközben végigkövetjük élete stációit, idegenkedésünk és félelmünk Billytől észrevétlenül sajnálattá, sőt rokonszenvvé változik át. A tét óriási. Belehal-e Billy a küzdelmekbe, vagy sikerül-e végleg egybeolvadnia és évtizedek szörnyű megpróbáltatásai után elkezdenie normális, szabad, emberhez méltó életét?

 

„Amikor képtelen vagyok megérteni az embereket, akkor megpróbálok úgy a közelükbe férkőzni, hogy lerajzolom őket. Néha ráadásul úgy rajzolom le őket, ahogy a képzeletem diktálja, fiatalabbnak -egészen más korúnak-, hogy lássam, milyenek is valójában.”

 

                Pearl S. Buck: Az édes anyaföld  

                              edes-anyafold.jpg              

 

Az édes anyaföld fényesen beváltott minden ígéretet, amit a legoptimistább várakozás fűzött a könyvhöz. Van stílusa, ereje, átütő összefüggése és megvan benne a drámai valóság meggyőző hatalma. Mélyenszántó bonyodalma nem annyira a kínai élet külső formáit fitogtatja, mint inkább az általános, emberi élet jelentőségét és tragédiáját vetíti elénk, amit a földkerekség minden részében és minden idejében átélt és átél még ma is az emberiség."

 

„A földet nem adjuk el, mert ha visszajövünk délről, nem lenne hol éljünk tovább. Eladjuk az asztalt és a két ágyat, az ágyneműt, a négy polcot, még az üstöt is a tűzhelyről. Hanem az ekét, a kapákat meg a földet soha.”

 

        John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

                              covers_3236.jpg

A Nobel-díjas amerikai író főműve, az Érik a gyümölcs a harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági és társadalmi válságáról mond kemény ítéletet, és megrázó képet fest a földjükről elűzött bérlők hányattatásairól. A Joad család sok-sok ezer sorstársával együtt a munkalehetőség reményében vág neki egy rozoga, használt teherkocsin a hosszú útnak Kaliforniába, ahol megvetés és terror fogadja őket. Munka csak szórványosan adódik, a bérek egyre alacsonyabbak. A történet mégsem a reménytelenség jegyében fejeződik be: az elnyomottakban érlelődik a felismerés, hogy közös erejükkel szemben az elnyomó hatalom tehetetlen, és az emberség alapjait az embertelen körülmények sem kezdhetik ki.

A Kék öböl ugyancsak Steinbeck szülőföldjén, Kaliforniában játszódik, de ezúttal más oldaláról mutatja meg az író tehetségét. Szereplői remekül megrajzolt különc figurák – zárt közösségük életének mulatságos epizódjaiból kerekedik ki a könyv cselekménye, sok humorral és leleménnyel.

„Az elnyomás csak arra jó, hogy, megerősítse, és keményebbé gyúrja az elnyomottakat.”

 

                 Kertész Imre: Sorstalanság

                             sorstalansag.jpg

A legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához. A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.

„Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.”

„Most már megtudnám mondani néki, mit jelent az, hogy „zsidó”. semmit…”

              Guy de Maupassant: Erős, mint a halál

                                  eros-mint-a-halal.jpg

A századvégi francia regény egyik legkiválóbb mesterének remekműve, két öregedő ember bánatos szerelmének története. Olivier Bertin festőművész, a párizsi jó társaság dédelgetett kedvence már úgy hiszi, élete fogytáig zavartalanul örülhet kedveséhez, Guilleroy grófnéhoz fűződő – már-már családiassá nemesedő – szerelmének, de Annette, a grófné fölcseperedő leánya akaratlanul földúlja szíve békéjét, s Olivier szenved a kétségek, szerelem és féltékenység közt hányódó grófnéval együtt, míg nyugalmat nem ad neki a jótevő – és talán keresett – halál. Körülöttük az örök emberi szenvedélyeket villogtató regény lapjain opálos fényben ragyog a Harmadik Köztársaság arisztokráciájának csaknem császári pompája, a századvégi Párizs varázsa.

 

„Múltak az évek, de semmi sem szakította el őket egymástól. A lánc, mellyel az asszony agához kötötte a férfit, erős volt, és ő rögtön kicserélte azt a láncszemet, amely kopni kezdett. De azért egyre aggódott, úgy figyelte a festő szívét, ahogy a felnőttek figyelnek egy gyereket, ha forgalmas utcán megy keresztül, és mindennap félt valami váratlan eseménytől, amely fenyegetően ott lebegett fölötte.”

                    Schäffer Erzsébet: A temesvári lány

                                 a-temesvari-lany.jpg

A megrázó őszinteségű, személyes hangú, leginkább egyfajta sajátos naplóra emlékeztető könyv – anya és lánya „párbeszéde” az élet utolsó szakaszába érve – nem mindennapi kapaszkodót nyújt felderítetlen emberi kapcsolataink kibogozásához, megfejtéséhez. A történetek minden pillanatában ott a dráma, és ott a feloldozás, ott vannak a fogódzók, a megélt tapasztalások, hogy az élet olykor kikerülhetetlennek látszó buktatóin is át lehet evickélni. Az utolsó öt percben is. Nehéz pakkal megrakodva is. Nem biztos, hogy száraz lábbal, de partot érünk.

 

„Az ember tud egyetlen szó nélkül is utálatos lenni…”

„Vannak emberek, akik adománnyá tudják érlelni a fájdalmat…”

               Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország

                            prozag.orszag.jpg

„Az ember akkor tudja magáról, hogy már az őrületnél tart, amikor a hajmosás kérdése filozófiai jelentőséget kap az életében.”

  A könyvről:

Elizabeth Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta ezt a könyvet a depressziójának történetéről, s ma már Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a „depresszió-irodalom” legfontosabb szerzői között emlegetik. Wurtzel szerint Plath és Styron könyve túlságosan udvarias, bocsánatkérő volt; ő egy „rock-and-roll könyvet” akart írni: vadul, telfesen kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, szenvedéseiről, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. A „regény” végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír – a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is „meggyógyították”, de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három perc alatt felírják a Prozacot (vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert). Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az „igazi” depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást – mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani. Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő – két könyvet publikált a Prozac-ország óta.

 

       Émile Ajar (Romain Gary):  Előttem az élet                                                      

Ajar könyvében egy gyermek szól üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő különös világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.

                  „…mert nem igaz, hogy idővel  mindenhez hozzá lehet szokni.”

                            elottem-az-elet.jpg 

                 „A félelemhez nem kell ok, Momo.”           

 

           Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

                            arnyalatnyi-remeny.jpg                      

„eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

                      „Ne félj! Ne adj nekik semmit! Még a félelmedet sem, Lina!”

  A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának él                                                           ELIZABETH KIM: TÍZEZER KÖNNYCSEPP             tizezer-konycsepp.jpg

 Elizabeth Kim sorsa is a borzalmak éjszakájával kezdődik, ahol a becsületbeli ügy nevében rokonai a szeme láttára anyját felakasztják egy kis koreai faluban. Meggyilkolják, mert megbocsáthatatlan bűnt követett el, lefeküdt egy amerikai katonával és megszülte lányát, a törvénytelen gyermeket. A felfogás szerint még halottnak lenni is jobb, mint ami ő volt „honhyol” vagyis olyan nőnemű lény akinek sem neve, sem születési dátuma nincsen.

Az árvaházba kerülése, a borzalmak sokasága, az örökbefogadás tortúrái egy gyermektelen amerikai családnál mind-mind szenvedéseit és fájdalmát fokozták. Az életet jelentő kiút csak egy újabb megpróbáltatás, amely azonban meghozza számára a végső biztonságot. 

„Megrázó, szívszorító elbeszélés egy nő bátorságáról, az anyai szeretetre való vágyódásról, az előítéletek és tragédiák fölötti nehezen megszerzett győzelemről.”  

Tízezer könnycsepp a szenvedésről, tízezer könnycsepp az emberi akaratról, a megbocsátás erejéről, mely túlél, legyőz mindent, és kivívja csodálatunkat.

 

„Omma arról beszélt, hogy a világon kell valahol lennie olyan helynek is, ahol még én is valakinek számíthatok. Elmagyarázta, hogy buddhista hite szerint az élet tízezer mosolyból és tízezer könnycseppből áll és ezek mindegyike egy-egy lépcsőfok a végső béke felé. Elmondta, hogy igazából soha semminek sincsen vége, még az életnek sem. Minden úgy folytatódik, mint ahogyan a nappalra éjszaka, a világosságra sötétség, az újjászületésre halál következik. Elmondta, hogy a becsület nem a mások által felállított szabályoknak, hanem szívünk szavának követését követeli meg. Beszélt arról, hogy kell legyen valahol egy hely, ahol még egy nőnek – egy senkinek – is lehet némi hatalma.

 

                           Charlotte Brontë: Jane Eyre

                                           jane-eyre.jpg

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. Mindnyájan, akik a földön élünk, tele vagyunk hibákkal, ez nem is lehet másképp.

 

A regény címszereplője koldusszegény árva lány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is, de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre…

Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

 

 

                       Emily Brontë: Üvöltő szelek

                                   uvolto-szelek.jpg

Az írónő huszonkilenc évesen, halála előtt egy esztendővel vetette papírra a világirodalom talán legkülönösebb szerelmi regényét. Gyűlölet és szerelem együttélését, egymást erősítő-romboló hatását talán senki nem érzékeltette még ilyen elemi erővel. Emily Brontët egyetlen regénye, az Üvöltő szelek a világirodalom klasszikusai közé emelte.

A történet színhelye egy yorkshire-i tanya, az Earnshaw család ősi fészke, Szelesdomb. A gazda egy este talált gyereket hoz magával a házba, ahol lányával, Cahtyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. Heathcliff az évek során beleszeret Cathybe. Az apa halála után a féltékeny fivér béres sorba taszítja a betolakodót. Heathcliff nem bírja sokáig ezt az életet, és amikor úgy érzi, szerelme is elfordul tőle, megszökik. Évek múltán gazdag emberként tér vissza, s nyomban nekilát, hogy bosszútervét megvalósítsa…  

 

 OLVASOTT KÖNYVEIM  EGY RÉSZE

 

a-parduc-es-dodolye.jpg  a-madarak.jpg   a-kisherceg.jpg   a-sebeszasszony.jpg      

a-temesvari-lany.jpg   alberlet-a-sip-utcaban.jpg   aranyketrec.jpg   arnyalatnyi-remeny.jpg  az-alvo-ember.jpgasszony-a-fronton.jpg   ket-utazas-erdelyben.jpg   az-asszony-es-az-idegen.jpg    az-ootos-szamu-vagohid.jpg   az-oreg-halsz-es-a-tenger.jpg  a-szepfiu.jpg    tombol-a-hold.jpg

edes-anyafold.jpg   keletiszel--nyugatiszel.jpg   az-en-edesanyam.jpg   carrie-dragam.jpg   elottem-az-elet.jpg covers_3236.jpg   edentol-keletre.jpg  egerek-es-emberek.jpg   egy-marek-arany.jpg   kedves-csirkefogok.jpg egy-tiszta-no.jpg   eros-mint-a-halal.jpg   farkascsabda.jpg   isten-a-szekeren.jpg   jane-eyre.jpg   uvolto-szelek.jpg felszamolas.jpg   kaddis-a-meg-nem-szuletett-gyermekert.jpg   sorstalansag.jpg      madarka.jpgprozag.orszag.jpg ripacs-martin.jpg   tobias-a-tejesember.jpg      ugyeletben.jpg    

     hiaba-futsz.jpg       covers_132350.jpg                                       

 
bipolaris.jpg
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 

covers_139018.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zandadan@gmail.com

(zanda danaajav , 2014.06.10 06:33)

hogy lehet letolteni vmelyik konyvet

Re: zandadan@gmail.com

(kendy, 2014.06.10 22:39)

Sajnos ebben nem tudok segíteni. A regényeket nyomtatott eredeti papír formátumban olvasom. Számomra a könyv illata, a lapozás élménye nélkülözhetetlen a tartalommal együtt. Könyvtári mennyiségű könyvek között élek, így nem volt szükségem a neten keresgélni, bár sokan olvasnak elektronikus formátumban. „E-könyv” címszó alatt biztos talál könyveket, amit szívesen elolvas. Üdv: kendy