Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 "Ma megmentettem egy embert".

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a

kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem

kell neki.

Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.

Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami

aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A

gondozóknak itt rengeteg dolguk van, és nem akartam, hogy rosszat gondoljon

róluk.

Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem

szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és szeretnék valakit

szeretni, és valakinek sokat jelenteni.

Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a

fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a

nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.

Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy

biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.

Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be

az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.

Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.

Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a

szeme csillogása soha ne tűnjön el.

Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.

 

                                        GAZDAGSÁG

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves

kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is

vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,

hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy

éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa

megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erröl az útról?

-Nagyon jó volt apa!

-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-Igen.

-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk

van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák

árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi

udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül

láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog

családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig

látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.