Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                

               BELSŐ HANG

Egy Nagyhét parasztok a folyó partján, a rizsföldeken dolgoztak. Kemény, embert Probalo munka. Tűzött a nap, fülledt, és pont volt a levegő. Épp az új rizspalántákat ültették el, mikor egyikőjük arra lett figyelmes, hogy valamit sodor a folyó. Kicsit közelebb mentek és látják, hogy egy öregembert visz a víz, de szemmel láthatólag az öreg nem csinál semmit. Még akkor sem, mikor a sebes áradat a folyó fenekére nyomja. Pár perc múlva meg újra feldobja a víz.

A parasztok otthagyták a munkájukat és szaladtak a sebes folyó partján, hogy majd botokkal és kötelekkel kihúzzák az öreget a partra. Mert azt látták, hogy az öregember él, csak épp nem próbálkozik kiúszni a partra, vagy inkább nem tud egyedül kijutni. A folyó sodrása erősödött, a parasztok a futástól és az egész napi kemény munkától hamar elfáradtak. A testet a folyó egyre gyorsabban sodorta. Lassan abbahagyták a rohanást és kifulladva a folyó partján a sziklákra ültek és nézték, hogyan sodorja el a testet a víz. Reménytelenül lemondtak a megmentéséről.

 

Kisvártatva arra lesznek figyelmesek, hogy csurom vizesen ugyan, de az öregember jön feléjük a parton, szemmel láthatóan semmi baja.

- Hé, öreg, hogyhogy itt vagy?? Hisz a víz elsodort téged, le és fel nyomott a habokban, és te semmit sem csináltál, még akkor sem mikor mi Feled nyújtottuk a botokat. Nem úsztál, nem küzdöttel az életedért. Hogyhogy mégis itt vagy és semmi bajod?

 

Az öregember elmosolyodott, s így szólt:

- A titkom rendkívül egyszerű. Türelemmel vártam a kedvező pillanatot. Amikor a habok feldobtak, akkor teleszívtam a tüdőmet levegővel, mert tudtam, hogy hamarosan le fog nyomni a víz. És mikor kölcsönadott voltam a fenéken, akkor pedig nem aggódtam, tudtam, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és a víz hamarosan feldob a felszínre. Nem kapálóztam, mert tudtam, hogy a víz sodrása erősebb nálam és csak arra ügyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználjam, ne ütődjek sziklához, kidőlt fához. Azt is tudtam, hogy a folyó nem lesz mindig ilyen erős, ott Lent a völgyben lelassul a sodrása és ott könnyűszerrel ki tudok jutni a partra. Ez az én titkom, semmi más. Mindig kihasználom az áramlat adta lehetőségeket, és aszerint cselekszem. Nem bánkódom, ha a víz lenyom, és akkor sem ujjongok, mikor a felszínen visz, hisz tudom, mindennek van kezdete és vége.

A parasztok csodálkoztak az öreg szavain, mégis igazat adták neki. Egyedüli módja, hogy az életét meg tudta menteni az, ahogy így cselekedett. Elmondása szerint követte a benne lévő hangot.

 

  

                                   A nadrág

Egy fiatal férj nadrágot vásárolt. A hosszával volt Azonban némi differencia. Gondolta, hogy a családjában három asszony is van, majd felvarrják.

 

Elsőnek feleségét kérte. Az asszony rossz hangulatban volt és morgással felelt a kérésre.

 

Akkor anyósához fordult, ő éppen izgalmas könyvet olvasott, és nem mutatott hajlandóságot a varrásra.

 

Közben lányával találkozott. "Jaj, apu, a legtöbb éppen színházba megyek."

 

No, gondolta magában, az én családomban ugyan nem válik a szeretet tettekre.

 

Közben a felesége jobb belátásra tert, és felhajtotta a nadrágot. Hamarosan az Anyós is befejezte az olvasást, a többiek tudta nélkül ő is felhajtott belőle. Végül az éjszakában hazatérő leány nem teljesítette a kérést.

 

Ez a nagy buzgalom Azonban úgy megrövidítette a nadrágot, hogy öröm helyett csak bánatot szerzett.

 

 

             Gyökössy Endre - Szó nélküli szeretet

"... Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

 

A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról. Ez Tudományosan hangzik, magyarul egyszerűen ezt jelenti: szó nélküli szentséges együttlét. Amikor nem mondunk semmit, Hanem két ember együtt van az a városi, a lelki gondozó és lelki gondozottja, egy beteglátogató lelkipásztor és egy beteg ember. Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. , Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani, csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

 

Nekem nem az egyetemen tanították meg a nonverbális ciononiát, Hanem az újpesti Károlyi kórházban. Amikor egyszer tényleg nagyon az életem peremén voltam, hol lesüllyedtem, hol felemelkedtem, belépett az ajtón valaki a szobámba, az arcát ma is látom, a nevét azóta sem tudom. Nem szólt egy szót sem, pillanatra letérdelt az agyam mellé - mindenféle belém volt szurkálva: infúzió, transzfúzió, amit csak akarok -, megfogta a kezemet, amelyik szabad volt, a homlokát a kezembe tette, éreztem a homloka meleget. Egy idő múlva felállt, valami nagy melegség költözött a szívembe, Azután fölibém hajolt, azt hiszem, megcsókolta a homlokomat és szó nélkül kiment. Míg élek nem felejtem el.

 

Bizony, énnekem nagyon sokba került, hogy ezt megtanultam. Nem könyvből. A halálom peremén tanultam meg, micsoda Hallatlan sugárzó ereje van az ilyen lelki gondozásnak, Amikor egy szó sem esik. Egyetlen szó sem. Valaki ott van az élet-halál peremén, a másik letérdel mellé, megfogja a kezét, öt percig sugározza a szeretetét, homlokon csókolja, és kimegy.

 

Hiszen mit tudsz tenni valakivel, aki rákos és tudja, hogy te is tudod, hogy ő is tudja - hazudjunk? - Az ajtóban beigazítjuk az arcunkat, hogy mosolyogjunk? Nem. Többet ér a szó nélküli szerető együttlét.

 

Látjátok, ezt csak a kórházban lehet megtanulni, nagyon mélyen, Élet és halál peremén. Amit a Sátán rosszra akart fordítani, azt Isten jóra fordította. Tanultam valamit, amit könyvből nem lehetett volna megtanulni. Azt hiszem, megtanítani sem nagyon, csak felhívni a fiatal generáció figyelmét, hogy bármikor kerülhetnek ők is olyan helyzetbe, Amikor átélik ezt. Legalább hadd tudják, hogy van ilyen. Amikor egy jobb szót sem ejteni, csak éppen a másik mellett lenni, és szavak nélkül szeretni.

 

Pál apostol, így mondja: Akik az Istent szeretik, minden a javukra van (Róm 8,28). Még egy kórházi ágy van egy Károlyi kórházban. Így ér össze a fény és az árnyék, a szenvedés és a szavak nélküli szolgálat. Nagy iskolákat kell kijárni, de nem mindig az iskola padjaiban. A legnagyobb leckét általában nem könyvből tanulja az ember, Hanem az élet és a halál mezsgyéjén, meg a térdein. "

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Polgár

(kovács kati, 2010.09.24 20:31)

Ez nagyon szép és nagyon igaz