Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Goethe versei

Goethe, Johann Wolfgang

Boldogság és álom

 

Láthattál álmaidban gyakran:

oltár elé veled haladtam,

te asszony voltál, én urad,

míg én ébredve, őrizetlen

órákon szádról gyűjtögettem

a számlálatlan csókokat.

 

A tiszta öröm hordozója,

mit átéltünk, pár gazdag óra,

tűnő gyönyörként száll tova.

Mit ér az élvezet, ha szádon

a legforróbb csók is csak álom,

s minden öröm a csók maga?

 

 

SZEMTELEN JÓKEDV.

 

Lányokkal jóban lenni,

A férfit föl se venni,

Kevés pénz, sok hitel:

Ezeknél több mi kell?

 

Ha sok van, szórd marékkal,

Ha kevés, választékkal;

Kevéssel sokra mégy,

Csak víg s jó kedvü légy.

 

Hol csókot kérsz, s nem adnak,

A lelkét! végy magadnak.

Ki terhedre vagyon,

Azt dobd ki ebrudon.

 

Ne bánd, ha írigy pukkad.

Ki röpűl, az nem bukhat,

A jó kedv legyen hát

Alphád meg Omegád.

 

Igy élj s danolj mind újat,

Világgal ne húzz újjat.

Bajban jó herbaté

Ez arany Abc!

 

 

A KINCSKERESŐ.

 

Beteg szívvel, üres zsebbel

Húztam jármom', majd ledülve.

Gazdagság az élet üdve,

A szegénység rettenet.

S végzeni e sajgó sebbel

Kincset ásni mentem éjjel:

A gonosznak, írva vérrel,

Lekötöttem lelkemet.

 

S gyűjtve mind, mi bűvös, ódon:

Halott csontját, csodafüvet,

Varázskörben raktam tüzet,

S az igézet kész vala.

S azon helyen, azon módon,

Megmutatva hol és mint lett,

Keresém a régi kincset -

Zordon volt az északa.

 

S ime, halvány fény derengett,

A legmesszibb árnyak nyilnak,

S valami jön, rezgő csillag,

S ép éjfélre odalép.

A varázskör bomlik, enged -

Világ fénylik elűl hátul,

Teli csésze sugarátul,

Mit ifjú hoz, csodaszép.

 

Kedves szempár rámtekintett,

Koszorú volt halántékán,

S bájitala világítván,

Megállt köröm' közepett.

Mosolyogva innom intett,

S gondolám: E kedves gyermek.

Gazdája ily égi szernek,

Az ördög csak nem lehet!

 

«Igyál tiszta életkedvet!

Értsd a valót, serkenj tettre

S nem csábít majd bűvöletre

Az éjfél, a rémsötét.

Ne áss többé kincses vermet:

Napi munka, esti szűnet,

Fanyar napszám, édes ünnep,

Ez legyen varázsigéd.»

 

 

TÖRVÉNY ELŐTT.

 

Nem mondom meg, kitől való

Méhemben a gyerek.

Asszony vagyok én, nem rima,

Bárhogy nevezzenek.

 

Nem mondom meg, ki az uram,

Nincs nála derekabb,

Akár kócsag legyen fején

Akár juhászkalap.

 

Ha szégyent s gúnyt kell tűrni, hát

Viseljem én a gúnyt.

Én ismerem őt, engem ő,

S az Isten is tanúnk.

 

Bíró, plébános, téns urak.

Hagyjanak békivel.

Enyém a gyermek - kell-e több?

Nem kendtek tartja el!

 

 

VANITAS! VANITATUM VANITAS!

 

Már én nem vágyom semmire,

     Tyuhaj!

Azért vagyok víg ennyire,

     Tyuhaj!

Ki vélem tart, az okos ám!

Csapjon föl, legyen czimborám,

Igyunk egymás után!

 

Kívántam egykor pénzt, vagyont -

     Tyuhaj!

De ette májamat a gond -

     Oh jaj!

Gurúl örökkön az arany,

Ha jön, az ember nyugtalan,

S busúl, ha oda van.

 

Kívántam szép asszonyt nagyon -

     Tyuhaj!

De meggyűlt vélük a bajom -

     Oh jaj!

A csalfa más után szalad,

A hű, mint kullancs, úgy ragad

S a jót - azt nem szabad.

 

Vágyódtam a világba ki,

     Tyuhaj!

Nem tetszett, a mi hazai,

     Oh jaj!

De jobbat még sem leltem én,

Rossz volt a koszt, az ágy kemény.

S a szót nem érthetém.

 

Kivántam hírt, nevet nagyot -

     Tyuhaj!

De másnak mindig több jutott -

     Oh jaj!

S a hol kitettem magamért,

Az irigyek fulánkja ért,

S csak görbe szem kisért.

 

Kivántam harczot, háborút -

     Tyuhaj!

S nyertem győzelmi koszorút -

     Tyuhaj!

De míg az ellenség szaladt,

Egyik - váratlan fordulat! -

Ellőtte lábamat.

 

Most semmire se vágyom én -

     Tyuhaj!

Most az egész világ enyém -

     Tyuhaj!

Igy végezzük a vacsorát.

Ki-ki ürítse poharát

Fenékig! - Jó'jszakát!

 

 

Rád gondolok

 

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

 

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

 

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

 

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lunacornix@gmail.com

(Rezsőfi Annamari, 2011.08.18 14:04)

Ismert és ismeretlen világok! Sokféle kincsre leltem. Köszönet! :)